„Csodák csak akkor történnek, ha a szeretet motiválja őket.

A tudás felelősség.

Isten a szeretet. Isten szeretete független a benne való hitemtől. Feltétel nélkül jön. Az igazi szeretet az, amikor úgy fogadjuk el az embereket, ahogy vannak, de nem azért, hogy megtérítsük őket.

A keresztények nem a szeretetükről híresek, hanem az intoleranciáról, az ítélkezésről, a képmutatásról, a fölényeskedésről, a hatalomvágyról a politikában és a társadalomban. Nem a mindent elsöprő szeretet jut róluk először az emberek eszébe. Nem azt mondják: „A keresztényekben óriási szeretet van, nem ítélkezők, és alázatosak” Ez olyan, mint amikor egy autószalonban odajön egy kereskedő: „Üdvözlöm. Hogy van?” Mindenki tudja, hogy ez a kereskedő autót próbál eladni. Lehet, hogy tényleg kedves ember, de most szerepet játszik, mert valami célja van.

Ha a gyülekezetnek csak egy kis része komolyan venné Jézus tanítását, hogy saját bűneit tekintené gerendának, mindenki másét pedig csak egy porszemnek, úgy gondolnának ránk, mint a legszeretőbb, legalázatosabb, legsegítőkészebb emberekre. Ha a keresztények önmagukért szeretnék az embereket, és a szavak helyett az életük lenne az üzenet, akkor ez a valódi szeretet megváltoztatná az embereket.

Nagy kár, hogy sok gyülekezet nem hisz a fiatalokban, mondván, hogy játszani tudnak, meg hasonlók. Így hogy várjuk el, hogy higgyenek abban, ami túlmutat a fiatalságukon? Ha el hisszük, hogy nagyon érzékenyek az Istenre, meg fogunk lepődni az eredményeken. Mi már látjuk ezt. Sok huszonéves pásztor már ezreket, de legalább százakat vezet.

„ A legnagyobb dolog az életemben, hogy a Szent Szellemet megszólíthatom. Mint amikor az egyik közeli barátunkat a keresztnevén szólítjuk. Az Ő keresztneve Szent. Ha Szent életet élek, közel lehetek hozzá, és hívhatom szentnek. A név második része /Szellem/ az már azt jelenti, hogy bármit megtehet, bárkit használhat, hétköznapi vagy természetfeletti módon. A mi részünk a szentség.” (Philip)

A szentség által juthatunk el Isten mindent legyőző szeretetéhez. Szembe kell néznünk a valósággal. Egy harcba születünk bele, már életünk első napjától a fény és a sötétség harcába. Tudnunk kell, hogy a sötétség befolyásolni akar. Ezért fel kell készülnünk és együttműködnünk. Az Egyháznak fel kell ébrednie, elég volt! Jézus csodálatos. Ez a szeretet elérhető mindenki számára, és a szeretet mindent legyőz.

A nyugati egyházak nem tapasztalják annyira Isten királyságának erejét, mint más országok, mert elfogadták a naturalizmust, hogy csak a természetes világ létezik. Mintha Isten csak orvossággal gyógyítana, és a démonok csak skizofrén tünetek lennének. A világ más részein ezt biblikusabban látják az emberek, amikor megtérnek, mert már tudják, hogy a démonok és a természetfeletti világ létezik. Hisznek a gyógyulásban, mert láttak már ilyesmit. Az egészséges és biblikus tanítás jó, de hatalmat is kaptunk Istentől. Jézus megdorgált egyeseket, mert nem hittek erejében. Isten elsődleges célja, hogy szeresse az embereket, de ha mi démonizáljuk, és sötét, ártalmas lényeknek tekintjük őket, már bele is estünk az ördög csapdájába. Képtelenek leszünk Isten szócsövei lenni azok számára, akiket egyébként Ő szeret. Ha megbélyegző kifejezéseket aggatunk rájuk, eleve elvesztettük a csatát.” (Phyl Wyman)

Az örömhírt kell vinnünk az emberekhez. Nem ítélkezést, hanem szeretetet! Isten szeretete annyira lefegyverző, olyan hatalmas, hogy még egy boszorkány is leveszi tiszteletből a csuklyáját az élő Isten előtt. Isten nagyon szereti a pogányokat és a boszorkányokat, csak az a baj, hogy mi sokszor nem. Harcunk fegyverei a hagyományok szerint Isten Igéje, Jézus vére, és a bizonyságtételünk. Ez így is van. De hosszú idő után arra jutottam, hogy a leghatalmasabb fegyverünk a szeretet.

Amikor Isten meg akarta szabadítani a Sátán kezébe került világot, nem a szellemi hadviselést, hanem a szeretetet választotta. Van egy fegyver, amit a Sátán ki nem állhat, és ez pedig az egyszerű, tiszta szeretet. Sokan elhagyják Istent, ha történik velük valami rossz, és Istent okolják. De Isten erre azt feleli: Én még mindig szeretlek, mindig törődöm veled. És hozok olyan körülményeket, hogy nem tudod megállni, hogy viszonozd a szeretetemet. Mert ebben a házasságban Én vagyok a vőlegény, te pedig a menyasszony. Ebben a házasságban Én vagyok a férfi, Én udvarlok, és Én megyek utánad. És Én sokkal jobban foglak szeretni, mint ahogy te engem. Megpróbálhatsz visszautasítani, de még nem tudod, hogy milyen nehéz lesz nem szeretni Engem.

Will Hart szavai: „Az emberek sérültek, és szeretetre vágynak érted? És ebből ered sok minden. Mindig ugyanaz a történet. Nem kérnek sokat, csak valaki elismerését, jelenlétét, érintését.” Nagy kár, hogy az ismert keresztény előadók olyan dolgokról beszélnek, amelyek nagyon ellentétesek Jézus tanításával és példájával. Részben azért, mert a média szereti szenzációt. Sajnos az egyház, az intézményesített kereszténység vezetői nem értik ezt. Még mindig a Konstantinuszi győzedelmes kereszténységnél tartanak, ahol „mi vagyunk a felsőbbrendű győztesek, akiket Isten használ a bűnösök ráncbaszedésére.” De van egy világszerte növekvő mozgalom, ami felismerte: a legfontosabb szeretni az embereket.

Egy holland egyháztörténész mondta: „Rengeteg protestáns és keresztény felekezetünk van, mert a hollandok számára az igazság fontosabb az egységnél.” Mert mi az igazság? Az igazság, ahogy ő mondta, az én saját Biblia értelmezésem. Az én hitvallásom, az én hitelvei nézetem. De Jézus azt mondta: „Én vagyok az igazság.” Az igazság nem egy tanítás, hanem egy személy. Ha ez a személy benned van, az igazság is benned van. És ebben a személyben mindig egység uralkodik. De ha a hitelvei nézeteinket Jézus személye fölé helyezzük, - talán kemény lesz, de senki ne vegye sértésnek, -bálványimádókká váltunk. Bármi, amit az Úr Jézus fölé helyezünk, az bálvány. Az egységünk nem egy tanításban, hanem egy személyben van, és benne mindig megtaláljuk egymást.

Minden embernek megvannak a maga fájdalmai és csalódásai. Ha ezt felfedezzük, akkor ezeket helyre lehet állítani. Ami olyan fontos nekik, mégsem hallgatja végig senki. A legtöbb esetben csak az a dolgunk, hogy meghallgatjuk őket, és megkérdezzük tőlük: hogy vagy? Ahhoz nem kell bibliaiskola, vagy missziós stratégia, hogy megkérdezzük, hogy vagy? Talán kezdünk rájönni, hogy az Istentisztelet nem vasárnap van. Hanem hatással kell lenni a környezetünkre, elvinni közéjük Isten országát. Ez mindannyiunk felelőssége. Persze ez nemcsak a pásztorok hibája, a juhok is lusták. Azt hiszik, mindent a pásztoroknak kell megoldani. Rá kell ébrednünk, hogy mindannyiunknak van hatalma Isten országát elhozni az emberek közé.

Az üldöztetések Isten szeretetének és erejének igazi próbái. A lelki szemeinket kell használnunk, mert a nehézségeink ellenére Isten jó, és sok jó dolgot tesz velünk. A keleti egyház gondolkodása más, mint a nyugatié. Ott üldöztetések vannak, családokat mészárolnak le, nem mondhatod egyszerűen csak azt nekik, „hogy a hited megtartott téged”. „Nincs olyan barát, mint Jézus, csak egyedül Jézus, csak egyedül Jézus”- énekelték mégis. És valóban egyedül Jézus maradt a számukra. Ez egy megdöbbentő dicsőítés volt. Ott látni lehetett Isten országát, ahogy ezek az emberek egymással törődtek, éltek. Eközben meg a Sátán elakarta pusztítani őket, halált hozott közéjük. A gonosz dühöng körülöttük, támadja, gyilkolja, fogságban tartja őket, de az éneküket nem tudja elhallgattatni.

Az Úrral való személyes kapcsolat mára már egy követelményrendszer betartásává fajult. Minden vasárnap halljuk a szabályokat: hogyan legyünk jobbak, hogyan nyújtsunk „jobb teljesítményt”, hogyan hozzunk ki többet az életünkből... Egy pásztor azt mondta: „A keresztény élet lényegében szabályok betartása.” Én úgy vélem ez nem így van. Egy szerelmi vagy szeretet kapcsolatban ismerem a másikat. Tudom, mit szeret, mit akar, mi esik jól neki. Ezeket megteszem, mert az a vágyam, hogy közelebb kerülhessek hozzá. Úgy vélem, itt tévesztjük el. Mert ha csak naponta kipipáljuk a listánkat, mondván, ezt megcsináltam: ezt is, ezt is, bejutottam a mennybe. Nem az a kérdés, hogy bejutottam e vagy sem, hanem hogy igazán keresem e Krisztust. Őt pedig úgy kereshetem, hogy szeretettől indíttatva, alkalmat találok a Vele való személyes kapcsolatra.

A Biblia szerint Istent a kereszten meghalt Jézus személyesíti meg. Ő nem egy diktátor, hanem aki bemutatta felfoghatatlan, felséges, csodálatos, szeretetteljes jellemét, azzal hogy életét adta a kereszten, és kiszolgáltatta magát érettünk. Ez a mindenhatósága. Az Úr így fitogtatta az erejét: meghalt a kereszten. Így a jellemének szépségével nyer meg magának minket. De szabad akaratunk van. Mondhatunk neki igent, de nemet is. Ha nemet mondunk Isten sír, mert ő sebezhetővé teszi magát. Jézus sírva vonult be Jeruzsálembe, mert tudta, elfogják utasítani. A fegyverünk tisztán látszik: A SZERETET. Egyedül ezzel győzhetjük le a sötétséget. Isten újra és újra bebizonyította hűségét, bármerre mentünk is. De csak az utolsó állomásunkon mutatta be, mi is a mi feladatunk a sötétség elleni kozmikus küzdelemben. Az ember Isten nélkül semmi. Jézust kizárólag a szeretet vezérli. Hűtlenségünk, bűnösségünk, gonoszságunk ellenére nem tudja megállni, hogy ne szeressen minket. Ez az evangélium. Ha túllépünk önmagunkon, és elkezdjük szeretni az előttünk álló embert. Ezért hát hívők, induljatok! A világ vár ránk! A világ sóvárogva vár, és még csak nem is tudják.

Sok Istentisztelet tele van szabályokkal. Ha most bemennének drogosok, prostituáltak, alkoholisták, és mindenféle hasonló alakok oda, és mindent rosszul csinálnának, pl. verekednének, droggal kereskednének az Istentisztelet alatt,a pásztorok és a hívők kidobnák őket, és ezt kiáltanák: „Ha nem tisztelitek az Úr jelenlétét, tűnjetek innen” De az Úr ezt válaszolná: „Miért küldöd el azokat, akiket én küldtem oda?” Értük imádkoztál. S mégis azt mondod az Úrnak, „de Uram, én nem ezt kértem.” „De, te az elveszettekért imádkoztál.” „Tehát egyszerűen szeresd őket, és hagyd, hogy én változtassam meg őket.” Élet és halál harc van körülöttünk, amit az egyetlen lehetséges fegyverrel, az igazi tiszta önzetlen szeretettel kell megvívnunk, és megnyernünk. Egy jobb gyülekezeti program, vagy meggyőzőbb előadás, még nem szeretet. A szeretet nem akar senkit rábeszélni semmire. Ingyenes, és csak a gyermekeit átölelni akaró Atya szívében található. A szeretet azonnal elűzi a félelmet, amivel a sátán próbál manipulálni. A Bibliából tudjuk: Isten nem a félelem, hanem a hatalom, , a szeretet és a józan ész szellemét adta. Ez az erőnk pedig Krisztus szeretetéből származik.

Pál mondja: „Krisztus szeretete hajt, hogy oda is elmenjek, ahova egyébként nem mennék.” „És olyan dolgokat tegyek, amiket normális esetben nem tennék.” E mögött Krisztus szeretete a hajtóerő. A háború, fájdalmat, félelmet, kétséget, erőszakot hozott. De van valaki, aki még mindig harcol értünk, és ellene áll a sötétségnek. Aki fehér lovon ül, kezében karddal. Ő az Oltalmazónk, a mi Istenünk, a mi Atyánk! És amikor egyedül vagy a Szeretet előtt, semmi egyebet nem tudsz tenni, mint meghajolsz a Király előtt...

Darren Wilson filmjéből részletek, melynek címe Mindent elsöprő szerelem