Tegnap ahogy keresztény barátnőimmel beszélgettünk dolgokról, szóba került a szavahihetőség, vagyis az ígéretek..

Biztosan mindenki járt már úgy, hogy megígért valaki neki valamit, aztán mégse teljesítette. Vagy esetleg mi magunk is beleestünk ebbe a hibába.. Véletlen került szóba ez a kis semmiségnek tűnő dolog, ám ha végiggondoljuk mégsem az..

Hiszen, ha megígérünk valakinek valamit, azt meg is kell tennünk.Miért? Mert Isten nem ígérgető, amit megígér azt be is teljesíti.

Isten a Teremtés kezdetén ezt mondta: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá” (1 Mózes 1:26). Legegyszerűbben kifejezve azt jelenti, hogy azért lettünk megteremtve, hogy Istenre hasonlítsunk. 

Miután újjászülettünk, le kell vetkőznünk az ó embert, és Hozzá hasonlóvá kell válnunk. Az Efézusi levél 4:24 így ír erről:" És felöltözétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben."

Mi az igazság gyermekei vagyunk. Ezért ennek megfelelően kell cselekednünk.Nézzük csak meg Isten cselekedeteit. Ha végiglapozzuk az Ó és Újszövetséget, láthatjuk, hogyan teljesedtek be azok a dolgok, amelyek felől Isten Igent vagy nemet mondott. /Pl. Édenkertben tett ígéret, Noénak, Ábrahámnak, Dávidnak tett ígérete/ Előre megmondta, mit fog cselekedni, és azt be is teljesítette. 

Nézzük csak meg Jakab levelét:

Az Angol fordítás jobban visszaadja az igazi jelentését, ami magyarra lefordítva valahogy így hangzik: Amit igennek gondoltok, arra igennel feleljetek, amit nemnek gondoltok, arra pedig nemmel feleljetek!

Elgondolkodtató számomra.. Mert sokszor megígérünk dolgokat, amiket már abban a pillanatban, ahogy kimondjuk, tudjuk, hogy valószínű nem fogunk megtartani, csak nem szeretnénk az illetőt megbántani, ezért inkább fűt-fát ígérgetünk.

De vigyáznunk kell ezzel, mert ha nem azt mondjuk ki, amit gondolunk, akkor végül is hazudunk. S ha sorra követünk el ilyesmit, szava hihetetlenné válhatunk. Ha csupán azért mondunk igent, vagy nemet egy dologra, hogy az illető ne haragudjon meg ránk,sokkal nagyobb csalódást okozunk neki, ha nem álljuk az adott szavunkat, mintha az elején már őszinték lettünk volna vele.

Sokszor csodálkozunk azon, hogy kimondunk hittel egy megvallást, vagy egy Igét, és mégsem működik.. De ha előfordul, hogy nem vagyunk szavahihetők, akkor nem fog működni az Ige. Hiába mondogatjuk a kis megvallásainkat, legfeljebb az ördög is jót röhög rajtunk. Miért? Mert nem vagyunk határozottak.

Ha határozottak és /őszinték/ vagyunk a mindennapi beszédeinkben, akkor a megvallásainkban is. Hiszen tudjuk, hogy amit hittel kimondunk, megvan rá az  Igen, vagy Nem válasz.

Háát ennyi volt a szívemen, de sztem érdemes elgondolkodni rajta..

 

Hiszen rájöttem, hogy én is sokszor felelőtlenül ígértem meg valamit, vagy nem akartam megbántani valakit, és igent mondtam neki, pedig tudtam, hogy úgyse fogom megtenni.

S ugye nem lenne jó, ha Isten megígérne nekünk valamit, aztán úgy döntene hogy á mégse teljesíti, vagy megígérné, csak azért, hogy hagyjuk már békén, de szerencsére Ő nem ilyen, hanem "…mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok" Tőle.Máté21,22.

Hittel kérni valamit az Úrtól, annyit jelent, mint teljes mértékben meggyőződve lenni arról, hogy ezt meg is kapjuk, a kéréseinket már jóval megelőzően.

Vajon mi szavahihetők vagyunk? Az emberek meggyőződhetnek e arról, hogy álljuk e az adott szavunk, csak úgy, mint Isten?

Próbáljunk meg ebben is hasonlítani rá!

Légy áldott!