"Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam." (Zsoltárok 25:20)

A házasságnak vagy egy olyan hatása, hogy megváltoztatja a látásunkat. A házasságba olyan elvárásokkal lépünk be, hogy a párunk majd betölti minden reménységünket, meg hogy boldoggá tesz bennünket. Ezt az elvárást azonban a házastársunk képtelen betölteni. Az irreális elvárások pedig csalódottságot szülnek. Minél nagyobbak az elvárásaid, annál valószínűbb, hogy a társad kudarcot fog vallani, és csalódást okoz neked. Ha egy feleség azt várja a férjétől, hogy mindig pontos legyen, pakoljon el maga után és értse meg minden szükségletét, akkor házas élete döntő részét állandó csalódottságban fogja élni. Ha viszont realistán gondolkodik és felismeri, hogy a férje is csak ember, feledékeny, néha pedig figyelmetlen, akkor sokkal nagyobb örömet jelent majd neki, amikor felelősségteljesen, szeretettel és kedvesen viselkedik. A válás szinte elkerülhetetlen, amikor a házasfelek nem engedik meg a másiknak, hogy halandó emberként viselkedjen. Szükség van tehát egy átalakulásra a gondolkodásmódodban. El kell határoznod, hogy az elvárások helyett inkább a bátorítás légkörében éled az életed. Szerető bátorításod és Isten közbeavatkozása nélkül a társad valószínűleg pont olyan lesz ezután is, mint amilyen az elmúlt tíz év során volt. A szeretet a személyes felelősségre és önmagad jobbá tételére teszi a hangsúlyt ahelyett, hogy másoktól még többet követelne.

Jézus ennek pontos képét festette meg, amikor arról az emberről beszélt, aki meglátta a "szálkát" a testvére szemében, de a saját szemében nem vette észre a "gerendát". "Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!" (Máté 7:4-5) Lehet, hogy a társad úgy érzi, hogy egy szálka-vadásszal él egy fedél alatt? Állandóan ideges és fél attól, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményeidet? Lehet, hogy azt mondaná, hogy napjai döntő részét úgy éli, hogy sokkal inkább a rosszallásodat, mint az elfogadásodat érzékeli? Erre talán azt felelnéd, hogy nem veled, hanem vele van a gond. Ha tényleg olyan sok mindent rosszul csinál, az miért lenne a te hibád? Ami téged illet, az a véleményed, hogy mindkettőtöknek meg kell tennie minden tőle telhetőt azért, hogy a házasság jól működjön. Ha a társad nem akarja, hogy olyan sokat kritizáld, akkor ismerje el, hogy jogosak az általad felvetett problémák. Te végképp nem azt állítod, hogy tökéletes vagy, de engedtessék már meg, hogy kimondhasd, amit gondolsz. Nem igaz? Az ilyesfajta hozzáállással az a baj, hogy nagyon kevés ember képes arra, hogy a kritikára tökéletes tárgyilagossággal reagáljon. Amikor nyilvánvalónak tűnik, hogy valaki boldogtalan veled - akár nyíltan vállalja, akár némán duzzog - nehéz azt az elégedetlenséget nem magadra venni. Különösen a házasságban.

A helyzet az, hogy a házastársaddal való kapcsolatotok - minden más barátságtól eltérően - úgy kezdődött, hogy nagy igyekezetetekben, hogy a másiknak kedvében járjatok, még a kezeteket-lábatokat is majd kitörtétek mindketten. Az udvarlás időszakában a társadat teljesen elbűvölte a személyiséged. Szinte nem is tudtál semmi rosszat tenni. Annyival könnyebb volt kettesben az élet. És bár nem vártátok, hogy ez így marad örökre, azt minden bizonnyal nem nézted ki belőle, hogy ennyire gonosz, és ennyire megharagszik rád. Soha nem gondoltad volna, hogy az az ember, aki megígérte, hogy örökké szeretni fog téged, egyszer eljut odáig, hogy látszólag még csak nem is kedvel. Úgyhogy, amikor ebből az éles kontrasztból élő valóság lesz, a természetes reakciód az, hogy ellenállsz neki. Lehet, hogy a házasság elején még hajlandóbb voltál az odafigyelésre, a meghallgatásra, és készségesebb voltál, hogy apróbb dolgokban változtass. De ahogy az évek múlnak, a társad elégedetlensége egyre inkább körbezár. Ahelyett, hogy azt eredményezné, hogy helyrehozni akard a dolgokat, arra késztet, hogy még jobban elsáncold magad. A szeretet ennél sokkal bölcsebb. Ahelyett, hogy lázadásra kényszerítenéd a társad, a szeretet megtanít arra, hogy adj teret neki, ahol önmagává lehet. Még ha te az a fajta célorientált típus is vagy, aki magas elvárásokat támaszt önmagával szemben, a szeretet arra hív, hogy ne vetítsd ki saját keményen hajtós hozzáállásodat társad teljesítményére. Meg kell értened, hogy a házasság egy olyan kapcsolat, amit útközben élvezni, és még tovább ízesíteni kell!

A házasság egy olyan különleges barátság, amit maga Isten tervezett, amelyben két ember gyarló tökéletlenségben él együtt, de ezzel nem egymás elbátortalanítása, hanem egymás bátorítása által néznek szembe. A Biblia azt mondja: "Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket" (Ézsaiás 35:3)! "Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is.... bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt" (1Thesszalonika 5:11,14). Te nem szeretnéd, hogy a házas élet egy olyan terep legyen, ahol élvezheted annak szabadságát, hogy az lehetsz, aki vagy, és ahol olyan biztonságos környezetben fejlődhetsz, ami még akkor is bátorításodra van, amikor kudarcot vallasz? A társad ugyanígy van vele - és a szeretet az, ami megadja neki ezt a kiváltságot. Ha a férjed vagy feleséged már többször is elmondta, hogy elnyomottnak és legyőzöttnek érzi magát miattad, akkor szükséged van rá, hogy ezeket a szavakat a szívedre vedd. Határozd el, hogy naponta felhagysz a valóságtól elrugaszkodott elvárásaiddal és társad legszilárdabb bátorítója leszel. És az a személy(iség), akivé Isten teremtette őt, új magabiztossággal és egy irányodban megnyilvánuló szeretettel fog felemelkedni.

MAI FELADAT
TÁVOLÍTSD EL A TÚLZOTT ELVÁRÁSOK MÉRGÉT AZ OTTHONODBÓL! GONDOLJ EGY OLYAN TERÜLETRE, AMIRŐL A TÁRSAD MÁR MONDTA, HOGY TÚL SOKAT VÁRSZ OTT TŐLE, ÉS MONDD EL NEKI, HOGY SAJNÁLOD, HOGY ILYEN KEMÉNY VOLTÁL VELE AZ ÜGYBEN! ÍGÉRD MEG, HOGY IGYEKSZEL MEGÉRTENI ŐT, ÉS BIZTOSÍTSD FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETEDRŐL!

"És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett (angolban: Gondoljuk át, hogyan ösztökéljük egymást a szeretetre és a jó cselekedetekre)." (Zsidókhoz 10:24)

Forrás: Stephen & Alex Kendrick Merj szeretni! című kiadványa