"Mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt." (2Korinthus 2:10)

Ez kemény - talán a legkeményebb feladat az egész könyvben. De ha szeretnél még esélyt adni a házasságodnak, akkor ezt a kihívást nagyon komolyan kell venned. Házassági tanácsadók és félresiklott kapcsolatokkal rendszeresen foglalkozó lelkészek a megmondhatói, hogy az összes között ez a legösszetettebb probléma, egy olyan törés, aminek rendbehozatala gyakran a végére marad. Nem elég csak fontolgatni és elmélkedni felőle, hanem eltökélten gyakorlatba kell ültetni. A megbocsátásnak meg kell történnie, különben sikeres házasságról szó sem lehet. Jézus a gonosz (angolban: hálátlan) szolgáról szóló példabeszédében egy nagyon erőteljes képet festett a megbocsátásról. Volt egy ember, aki jelentős összeggel tartozott urának, de legnagyobb csodálkozására a gazda meghallgatta könyörgését és teljes egészében eltörölte az adósságot. A szörnyű teher alól felszabadulva azonban a szolga igen váratlan dolgot tett: elment az egyik szolgatársához, aki sokkal kisebb összeggel volt adósa, és követelte, hogy azonnal fizesse meg a tartozást. Amikor ez az ura fülébe jutott, drámai módon megváltozott a hozzáállása. "És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik" (Máté 18:34). A nap, ami örvendezéssel és megkönnyebbüléssel kezdődött, bánatban és reménytelenségben ért véget.

Gyötrődés. Börtön. Ezeknek kellene eszedbe jutnia, amikor a meg nem bocsátásra gondolsz, hiszen Jézus azt mondta: "Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket" (Máté 18:35). Képzeld el, hogy egyszer csak egy börtönszerű helyen találod magad. Körülnézel, és számos börtöncellát látsz onnan, ahol állsz. Olyan embereket látsz oda bebörtönözve, akiket a múltból ismersz - olyanokat, akik gyermekkorodban sérelmeket okoztak számodra. Látsz olyan embereket is, akiket egykor barátaidnak hívtál, de életed egy adott pontján méltatlanul bántak veled. Lehet, hogy ott látod egyik vagy mindkét szülődet is, talán valamelyik testvéredet vagy egy másik családtagot. Még a házastársad is ott van láncra verve az egyik közeli cellában, foglyul ejtve a többiekhez hasonlóan ebben a saját készítésű börtönödben. Tudod, ez a börtön egy, a saját szívedben levő terem. Ez a sötét, huzatos, nyomasztó zárka ott rejtőzik benned minden egyes nap. De tőled nem messze ott áll Jézus, és egy kulcsot nyújt feléd, ami minden foglyot felszabadít. Nem! Eszed ágában sincs megtenni. Ezek az emberek túlságosan is megbántottak. Tisztában voltak azzal, hogy mit tesznek, ennek ellenére mégis megtették - még a házastársad is, akiben a leginkább meg kellett volna tudnod bízni. így hát ellenállsz, és hátat fordítasz. Nem vagy hajlandó egy percet sem tovább maradni - látni Jézust, látni a kulcsot a kezében és tudni, hogy mit kér tőled. Ez egyszerűen neked már túl sok. De ahogy megpróbálsz elmenekülni, rémisztő felfedezésre jutsz. Nincs kijárat. Te is be vagy zárva a többi rabbal együtt. Meg nem bocsátásod, haragod és keserűséged belőled is rabot csinált. Akárcsak a Jézus elbeszélésében szereplő szolga, akinek hihetetlen mértékű adósságát engedték el, te is úgy döntöttél, hogy nem bocsátasz meg, ezért a börtönőrök és kínzók kezébe adattál. Szabadulásod most már megbocsátásodtól függ.

Általában eltart egy ideig, míg eljutunk erre a döntésre. Sokféle veszélyt és kockázatot látunk abban, ha megbocsátunk másoknak. Például, amit tettek, az valóban rossz volt, akár elismerik, akár nem. Lehet, hogy még csak bocsánatot sem kérnek érte. Lehet, hogy tökéletesen igazoltnak érzik magukat abban, amit tettek, sőt ez odáig is fajulhat, hogy téged vádolnak miatta. A megbocsátás azonban senkit sem mentesít a felelősség alól. Isten előtt nem szünteti meg a bűnlajstromukat. Csupán benned szünteti meg annak gondját, hogyan büntesd meg őket. Amikor megbocsátasz egy másik embernek, azzal nem engeded szabadon őt. Csupán annyi történik, hogy átadod őt Isten kezébe, és rábízod, hogy a Maga módján foglalkozzon vele. így megóvod magad további érvek begyűjtésének gondjától, meg hogy te akard uralni ezt a helyzetet. Többé már nem arról van szó, hogy győzünk vagy vesztünk. Az egész a szabadságról szól. Az elengedésről. Ezért van az, hogy gyakran hallani a következő szavakat olyan emberek szájából, akik őszintén megbocsátottak valakinek: "Úgy éreztem, mintha egy nagy terhet vettek volna le a vállaimról!" Igen, pontosan erről van szó! Olyan ez, mintha friss szellő áradna be a szívedbe. A börtön áporodott, nyirkos levegőjét világosság és frissesség járja át. Hosszú idő óta most először érzel békességet. Szabadnak érzed magad.

Hogy hogyan fogj hozzá? Add át a haragodat is, meg e személy megítélésének a felelősségét is az Úrnak. "Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr" (Róma 12:19). Honnan fogod tudni, hogy tényleg megbocsátottál? Onnan, hogy amikor a neve eszedbe jut, vagy meglátod az arcát - ahelyett, hogy felmenne a pumpád - inkább sajnálat tölt el. Részvétet érzel iránta, és őszintén reméled, hogy hozzád hasonlóan benne is megtörténik a változás. Olyan sok mindent el lehetne még mondani erről a témáról, és lehet, hogy rengeteg érzelmi problémán kell átküzdened magad, hogy eljuss idáig. A nagyszerű házasságokat azonban nem azok az emberek hozzák létre, akik soha nem bántják meg egymást, hanem azok, akik úgy döntenek, hogy "nem rójják fel a gonoszt (angolban: nem tartanak feljegyzéseket a rossz dolgokról)" (1Korinthus 13:5).

MAI FELADAT
AMIT EDDIG MÉG NEM BOCSÁTOTTÁL MEG A TÁRSADNAK, MA BOCSÁSD MEG! ENGEDD EL AZOKAT A DOLGOKAT! UGYANÚGY, AHOGY MINDEN NAP ARRA KÉRJÜK JÉZUST, HOGY "BOCSÁSSA MEG A VÉTKEINKET", ARRA IS MEG KELL KÉRNÜNK, HOGY SEGÍTSEN MINDENNAP "MEGBOCSÁTANI MINDAZOKNAK, AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK". A MEG NEM BOCSÁTÁS MÁR TÚL HOSSZÚ IDEJE TART BÖRTÖNBEN TITEKET A TÁRSADDAL. MONDD KI TELJES SZÍVEDBŐL! "ÚGY DÖNTÖK, HOGY MEGBOCSÁTOK."

"Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek." (Lukács 23:34)

Forrás: Stephen & Alex Kendrick Merj szeretni! című kiadványa