"Elfedezi a vétket, aki keresi a szeretetet (angolban: Szeretetet gerjeszt az, aki fátylat borít egy bűnre); aki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is." (Példabeszédek 17:9)

Közel állhat hozzád egy gyerekkori jó barátod, vagy valaki, akivel együtt jártatok egyetemre. Szoros kapcsolatban lehetsz egy testvéreddel, a szüleiddel vagy egy korodbeli unokatestvéreddel. Azzal a közelséggel azonban, amit egy férj és feleség a házasságban megtapasztal, semmi sem veheti fel a versenyt. A házasság minden emberi kapcsolat közül a legintimebb kapcsolat. Éppen ezért van rá olyan nagy szükségünk. Mindannyian úgy érkezünk ebbe a világba, hogy él bennünk egy velünk született vágy, hogy ismerjenek, szeressenek és elfogadjanak minket. Azt szeretnénk, hogy az emberek ismerjék a nevünket, felismerjenek, amikor találkozunk velük, és értékeljék azt, akik vagyunk. A házasság mélységes gyönyörűségeinek része az a lehetőség, hogy otthonunkat megoszthatjuk egy másik személlyel, aki a legintimebb részletekig ismer minket. Ez az óriási áldás azonban egyben a leghatalmasabb veszélyforrás is. Valaki, aki ilyen intim módon ismer minket, vagy olyan mélységű szeretettel tud megajándékozni, amit elképzelni sem tudtunk, vagy olyan mértékben képes megsebezni, hogy abból esetleg sohasem gyógyulunk ki teljesen. Ettől a házasság vagy szenvedélyes, vagy félelmetes lesz.

Melyiket éled át ezek közül leggyakrabban az otthonodban? Azok a titkok, amelyeket a társad tud felőled, inkább szégyenre adnak okot, vagy arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz? Ha a társadnak kellene ugyanerre a kérdésre válaszolnia, vajon azt mondaná, hogy biztonságérzetet, vagy inkább félelmet keltesz benne?

Ha az otthont nem tekintitek a biztonság helyeként, mindkettőtöknek komoly kísértést okoz majd, hogy máshol keressétek azt. Lehet, hogy egy másik személyre kezdesz figyelni, és belépsz egy olyan kapcsolatba, ami a házasságtörés veszélyét hordozza, vagy egyenesen bele is visz. Előfordulhat, hogy a munkádban, vagy valamilyen házon kívüli hobbiban keresed a vigaszt, valami olyasmiben, ami részben pajzsként megóv attól, hogy intim kapcsolatokba kerülj, de közben olyan emberek környezetében tart, akik tisztelnek és elfogadnak. Nem volna szabad a társadnak azt a kényszert éreznie, hogy tökéletesnek kell lennie ahhoz, hogy elnyerje az elismerésedet. Nem kellene, hogy úgy járkáljon otthon, mintha tojáshéjon lépkedne, pont azon a helyen, ahol épphogy mezítláb kellene a legjobban éreznie magát. A Biblia szavaival: "A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet" (1jános 4:18). A házasságodban a szabadság légkörének kellene jelen lennie. Úgy, mint Ádám és Éva esetében az Édenkertben, közelségeteknek intimitásotokat kellene erősítenie. Az, hogy "mezítelenek", és hogy "nem szégyenlik" (1Mózes 2:25), egyazon mondatban kellene, hogy szerepeljenek... igen, a házasságodban - mind testi, mind érzelmi vonatkozásban.

Kétségkívül, ez egy nagyon érzékeny terület. A házasságkötés egy másik személy batyuját is bepakolta az életedbe, a tiédet meg az övébe. Mindkettőtöknek jó oka van zavarban lenni amiatt, hogy ennyi minden nyilvánvalóvá vált rólatok egy másik élő lélek számára. De ez egyben nagyszerű lehetőség is számodra, hogy ezeket a magántermészetű információkat szereteted védőburkával vedd körül, és ígéretet tegyél, hogy te leszel az, aki a legjobban fog segíteni neki megküzdeni ezzel. Lehet, hogy ezekből a titkokból néhányat korrigálni kell. így hát a gyógyulás és helyreállítás eszköze lehetsz - nem úgy, hogy kioktatod, vagy kritizálod a társad, hanem azzal, hogy szeretettel meghallgatod és felajánlod a segítségedet. Vannak olyan titkok is, amiket egyszerűen csak el kell fogadni. Ezek részei a másik személyiségének és életútjának. És bár ezekkel a dolgokkal nem mindig könnyű foglalkozni, minden esetben óvatos bánásmódot igényelnek. Bármelyikről legyen is szó, te vagy az egyetlen, akinek hatalmában áll, hogy akár elutasítsd a társadat ezért, vagy pedig magadhoz öleld - minden hibájával együtt. Vagy tudni fogja, hogy biztonságban van, ahol szabad arra is, hogy hibákat vétsen, vagy pedig magába zuhan, és talán örökre megközelíthetetlen lesz számodra. Életed fő műve kellene, hogy legyen az, hogy jól szereted a hitvesedet.

Tekints rá így: nincs senki, aki jobban ismerne téged, mint Isten, Aki alkotott. A 139. zsoltár írójának tökéletesen igaza volt, amikor azt mondta: "Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!" (Zsoltárok 139:2-4). És Isten - Aki olyan titkos, elrejtett dolgokat is tud rólunk, amiket még önmagunk előtt is takargatunk - mégis olyan mélységes szeretettel szeret minket, amit képtelenek vagyunk még csak felfogni is. Nem kellene akkor, hogy mi - mint gyarló emberek - sokkal inkább kegyelemmel és megértéssel forduljunk a társunk felé, elfogadva őt annak, aki, és biztosítva afelől, hogy a titkai nálunk biztonságban vannak?

Lehet, hogy ez egy olyan terület, ahol a múltban valóban kudarcot vallottál. Ha így van, akkor ne várd el a társadtól, hogy azonnal teljes hozzáférést biztosítson számodra a szívéhez! El kell kezdened újra felépíteni a bizalmat. Magát Jézust is úgy mutatja be az Ige, mint olyan valaki, aki nem betolakodik az emberek életébe, hanem az ajtó előtt áll és kopogtat. "íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem" (Jelenések 3:20). A bizalmas, meghitt légkör kialakításához mindig idő kell, különösen azután, hogy már csorbát szenvedett. De az elhatározásod, hogy helyreállítod, ma megszülethet - bárki számára, aki hajlandó felvállalni ezt a kihívást.

MAI FELADAT
HATÁROZD EL, HOGY MEGŐRZÖD A TÁRSAD TITKAIT (KIVÉVE, HA RÁ VAGY RÁD NÉZVE VESZÉLYESEK) ÉS IMÁDKOZOL ÉRTÜK! BESZÉLJ A TÁRSADDAL, ÉS HATÁROZD EL, HOGY MINDEZEN DOLGOK ELLENÉRE SZERETETTEL FORDULSZ FELÉ! FIGYELMESEN HALLGASD MEG, AMIKOR SAJÁT GONDOLATAIRÓL ÉS HARCAIRÓL BESZÉL! ÉREZTESD VELE, HOGY BIZTONSÁGBAN VAN!

"Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem az enyém." (Énekek éneke 5:19)

Forrás: Stephen & Alex Kendrick Merj szeretni! című kiadványa