A Mennyben az Úr egybe hívta angyalait, és mesélni kezdett egy történetet, melyet még nem fejezett be. Pásztorokról mesélt, akik arra lettek elhívva, hogy megkeressék az elveszett báránykákat és pásztorolják őket, hogy többé ne legyenek elhagyatottak. És az Úr csak mesélt és mesélt.. Hangja olyan kedves volt, amelyhez hasonlót a földön nem találtok. Miközben beszélt, szelíd tekintettel nézett hallgatóságára, s többször is rájuk mosolygott. Az angyalkák élvezettel hallgatták szavait. Miközben bűnösök megtéréséről szólt, hangosan ujjongtak, vagy énekelni kezdtek.

A története végén egy kíváncsi angyalka megkérdezte tőle:
- Jézus, miért pont ezt mesélted el nekünk, és miért nem a Bibliából olvastál fel, ahogyan mindig is szoktad?
Jézus így felelt: - Azért, mert azt szeretném, hogy ez a történet valósággá váljon lenn a föld minden pontján. Hiszen ez egy olyan mű, amelyet a valóság kelt életre. Ez a legéletszerűbb és legtöbb szereplőt felkaroló mű. Azért kezdtem el írni, mert minden halandónak szüksége van rám, hogy ne legyenek elveszettek. Azok, akik a földön élnek, az én báránykáim, és nagyon szeretem egytől-egyig mindegyiket. Mindenkinek készítettem szerepet az Élet színpadán, s nagy öröm számomra, ha vállalják a szereplést mesémben.
- Szeretnék melléjük földi pásztorokat rendelni, hogy terelgessék őket az utamon, az én nevemben. Persze nemcsak pásztorokra van szükségem, hanem odaszánt szívekre, akik a legnagyobb örömmel vállalnak szerepet történetemben. És arra gondoltam, Rád bízom azt a nemes feladatot, hogy besegíts ennek megvalósításába. Sok helyen már elkezdődött ez a fajta munkám, de én most olyan helyre küldelek, ahol még nem hallottak a nevemről.
- Elküldelek a földre, az Elveszettek Városába, hogy az egyik szereplőmet bátorítsd a pásztori szolgálatra. Vidd el neki a hajnalt, hogy ne legyen többé éjszaka azon a környéken.
- Jézus, de hiszen ez csodálatos! Én vállalom a feladatot! -Kiáltozta az angyal, akit az Úr Csillagnak nevezett el.
- Legyen mostantól fogva Csillag a neved, ami utat mutat a földieknek. A pásztornak pedig mondd meg, hogy Hajnalnak nevezem el, mely a világosság szimbóluma. -mondta az Úr.

Csillagnak tetszettek a nevek, és a többi angyalnak is.
- Csillag, Hajnal, Csillag és Hajnal..
Csillag elkezdte ismételgetni a kapott neveket, majd hirtelen elhalkult és megkérdezte Jézust: - Mit fog szólni hozzám Hajnal, hogy meglátogatom? Örülni fog nekem? Tudja, hogy jelentős szerepet szánsz neki a történetedben?
- Ne félj Csillagocska! Tud rólad, mert sokat imádkozott hozzám. Nemrégiben adta át nekem a szívét, és nagy terveim vannak vele. Mint edényemet fogom használni arra, hogy legyen a történetem egyik főszereplője a sok közül. Álmában, egy látomásban kijelentettem neki, hogy meglátogatod őt, és segítesz neki felkészülni a szerepére. A többi földitől se rettenj meg, mert sokan vannak közülük, akiknek az álmaik között ott lapul a vágy, hogy találkozhassanak angyalaim egyikével. Az angyal megnyugodott, majd miután Jézus megáldotta, leszállt a földre.

A föld furcsa volt számára. Sem a növények, sem a virágok nem voltak olyan színesek, mint ahogy a Mennyben megszokta. Hiányzott neki az Úr közelsége. Az emberek is egyszerűek voltak, nem vette körbe őket egyetlen fénysugár sem, és a ruhájuk nem fehér színű volt, mint neki, hanem olyan sokféle színű. Érezte a levegőben a hidegséget, és a válaszfalat, mely elválasztotta őket Isten szeretetétől. Látta pillantásukban a sötétséget, és a homályt. Sokuk tekintetéből fájdalmat és reménytelenséget olvasott le.
Csillag felnézett az égre, és ezt mondta: - Most már a saját szememmel látom Uram, miért kellett lejönnöm a földre. Annyira szeretnék csak egy kicsi fényt gyújtani, a földiek a szívébe, valamint reményt és hitet önteni beléjük.
- Jézus így szólt hozzá a Mennyből: Nekem megvannak az embereim erre a feladatra itt a földön. Kiválasztottaimnak segítek szerepük betanulásában, hogy az egész világon hirdessék ezt a reménységet, amelyről beszélsz. Sok jelet és csodát tesznek a nevemben, és amerre járnak, megtört szívek csordultig telve lesznek szeretettel. Ez az én nekik szánt szerepem.

Az angyalka ezután pontosan arra vette az irányt, amerre a szívében érezte a vezetést. Egyszer csak egy faházikóhoz ért. Bekopogtatott az ajtón, majd pontosan az az ember állt előtte, akihez Ura küldte. Sanyi bácsi rögtön tudta, hogy ki ő és miért van itt, ezért hálát adott, és hellyel kínálta a mennyei vendéget.
- Hogy utaztál? -kérdezte zavarodottságában, mintha csak egy messziről jött rokonát üdvözölte volna.
- Jól felelte az angyal.- Megtiszteltetés számomra, hogy az Úr rám bízta a feléd való szolgálatot. Tudod, ott fenn a Mennyben nagyon sokan vagyunk, és mindannyian valamilyen szolgálatot teljesítünk. Mindig is szerettem volna lejönni a földre, mert itt sok angyal szolgál az emberek felé. Az a dolguk, hogy vigyázzanak arra a halandóra, aki mellé rendeli őket az Úr. Más angyalkáknak pedig az a feladatuk, hogy segítsenek a hit harcosainak.
- Inkább részemről megtiszteltetés, hogy az Úr elküldött hozzám. De miért is jöttél?-kérdezte Sanyi bácsi.
- Azért, mert Jézusnak van egy meséje, amit nekünk angyaloknak is elmesélt. A történetének te vagy az egyik főszereplője, és még rajtad kívül sok hozzád hasonló, akiket az Úr arra hívott el, hogy pásztoroljátok az Ő népét. Eljöttem, hogy felkészítselek a szerepedre, és bátorítsalak, hogy az emberhalászat és a pásztorlás hozzád illő szerepkörök. Mielőtt lejöttem a földre, a Csillag nevet kaptam, hogy fény legyek, és utat mutassak. Téged Pedig az Úr Hajnalnak nevezett el, vagyis ragyogó világosságnak, tehát mostantól fogva legyen neved Hajnal, mint az Igazság Pásztora. -Fejezte be mondandóját Csillag.
Sanyi bácsi ekképpen tűnődött: - Én pásztorként? Hajnalként? Hát alkalmas vagyok erre a szerepkörre? Jól szerepelnék?
- Tudod, ha nem lennél pásztor, akkor az evangélium hirdetése volna a szereped, mert Jézus meghagyta követőinek, hogy menjenek és tegyenek tanítványokká mindenkit. Ezt a szerepet mindazoknak ki osztja, akik kitárják neki szívük ajtaját. De te ne félj semmitől! Nem véletlen, hogy a Bibliában 365-ször ott van a figyelmeztetés: "Ne félj!" Nincs olyan nap, hogy az Úr ne olvasna fel nekünk Igéjéből, és egyetlen alkalommal sem mulasztja el kihangsúlyozni, hogy mennyire szeret titeket, embereket. Csak bízz benne, én pedig segítek Neked az első halászatodban -mondta az angyal.

Így történt hogy Hajnal és Csillag elindultak, hogy ki ragadják a gonosz kezei közül a rabokat. Miközben haladtak, az angyal ellátta Hajnalt sok jó tanáccsal. Tanította, hogy ne féljen semmitől, és mindig a szeretet szerepébe bújva cselekedjen. Figyelmeztette, ha elutasítják, se adja fel, mert kitartásának meg lesz a gyümölcse. Valamint arról is szó esett, hogy mindig minden helyzetben csak az Úrban bízzon és ne a körülményeiben. A pásztor megtelt örömmel és megköszönte az Úrnak, hogy Csillagot használta fel arra, hogy bátorítsa és felkészítse a szolgálatra. Akárcsak a színpadi színészeknek, neki is megeredt a nyelve és prédikálni kezdett az útjába botló embereknek. Beszélt nekik keresztről, feltámadásról, sötétségről, és egy új élet reménységéről.

Pedig az Elveszettek Városa zűrös egy hely volt ám. Az emberek a Rossz szerepébe bújtak. Harapni lehetett a bűnt és a gyűlöletet. Az itteniek számára idegen volt a szeretet fogalma, de ahogy a pásztor beszélt, elkezdte őket érdekelni. Sok szem megtelt könnyel, az emberek sorra, térdre rogytak, hogy fennhangon ismételjék Hajnal után a szavakat, mint Úr Jézus bocsáss meg, jöjj a szívembe és hasonlók. Persze nem mindenkit hatottak meg a szavak, voltak, akik ellenálltak a hívásnak, és nem akarták magukra ölteni a Jó szerepét. Csillag szeme sarkában csillogó könnycseppek jelentek meg. Odalépett Hajnalhoz és ekképp búcsúzott:
- Ideje indulnom. Megtettem, amit az Úr rám bízott, a többi a te feladatod. Mond meg az embereknek, hogy Jézus mennyire szereti őket, s tekints rájuk úgy, mint egy nyájra. Ők az Úr nyája, és Rád bízta őket, hogy vigyázz rájuk, legeltesd őket, és tanítsd meg nekik, hogyan védjék meg magukat a farkasoktól. Innentől kezdve ők a tieid is. Az Úr fel fogja őket készíteni a szerepükre, a te feladatod csak az, hogy légy segítségükre ebben a munkában. Ezek a lelkek, az Úr ajándékai Neked. És ő szeretne még több ajándékot adni számodra. Fogadd el őket, és gyarapítsd Isten nyáját. Ám ne feledd: Nem vagy egyedül az Élet színpadán. Az Úr rendelt melléd angyalokat, és testvéreket, akik segítenek Neked és a báránykáinak. Az angyalok ott vannak veletek a háttérben akkor is, ha nem is látjátok őket. Csak bízz Jézusban, és ne vedd le a szeretet köntösét! Ez legyen a kormánykereke minden tettednek és lépésednek. Ha elfelejtenéd a szerepedet, vagy bármi ér, ami miatt nem tudnád folytatni, ne aggódj! Az Úr a Te segítőd, aki a színfalak mögött folyamatosan azon van, hogy jól szerepelj az Élet színpadán.
- Köszönöm Csillag, amit értem tettél, és mondd meg Jézusnak, vigyázni fogok a Nyájára!

Ezzel az angyalka eltűnt, és Hajnal egyedül maradt a sokasággal. Akik hitre jutottak meggyógyultak, s Isten nyájának tagjaivá váltak, és Jézus történetében is szerepet kaptak a Jó oldalán. A csorda az Igazság hirdetői nevet kapta, s igyekezett minél több elveszettnek az Igazságról bizonyságot tenni. Akik ide jártak, maguk is tanítványokká váltak, és harcoltak az elveszettekért. Hajnal felnövekedett pásztori szerepére, és ígéretéhez hűen, mindennap úgy kelt fel, hogy megígérte az Úrnak, vigyázni fog a Népére, és a halászattal pedig színészeket fog toborozni a Jó oldalára.
A kezdeti sikerek után sok akadály és nehézség várt rá, de emlékezett az angyal szavaira, és nem adta fel. Isten népével együtt fel vette a harcot a sötétséggel, és harcoltak a világosságért. Minden napon egyre több bölcsességet tanultak, és hitük is kipróbáltabbá vált. Az Apostolok cselekedetei lett a kedvenc fejezetük a Bibliából, ami egy az Élet színpadán játszó színész boldogulásához nélkülözhetetlen könyv. Bárhová is mentek, Hajnal úgy kezdte mondandóját, hogy megvallotta a következőt:
- Az élet egy csodálatos szolgálat az Úrban. Nemcsak nekem az, mint pásztornak, hanem mindnyájunknak, akik Jézus mellett döntünk, és követjük őt.

A Mennyben üdvrivalgásba törtek ki az angyalok, amikor Jézus beszámolt nekik arról, hogy meséje egyre több és több helyen valósul meg, mert mindig talál olyan edényeket, akiket használhat az Élet csodálatos szolgálatában. Ő már csak ilyen, szereti valóra váltani azt, ami Isten terve. Ő mindig formálja története szereplőit, csiszolgatja jellemüket, és napról-napra több szereplővel gyarapítja történetét. Mindaddig alkot, amíg a művet végleg be nem kell fejeznie. Csillag örömében táncra perdült, és így énekelt:

Az élet csodálatos szolgálat,
Feladni önmagad, és menni.
Minden percben másokért élve.
Küzdeni, remélni, hinni,
Ha bántanak is, szeretetben járni.
Menni, menni hegycsúcsokra fel,
Hol a hajnal átölel.

Adni, csak adni, s cserébe mit se várni.
Ez az Élet.
Bár sokszor fáj, és könnyek hullnak,
Megéri mégis a legszebbet tenni:
Ha kell, csonkig égni,
Ha kell, alázatos maradni.
Érte élni, Őt szolgálni,
A nehézségek ellenére is megállni.
A fénnyel kézen fogva járva, Mindenkor hálákat adván.
Hisz az Élet színpadán játszani
CSODÁLATOS SZOLGÁLAT!

A többi angyal is bekapcsolódott a dalba, s Jézus megígérte nekik, a mesének mindaddig lesz folytatása, amíg talál szereplőket, s az utolsó mondata végére is pontot nem tesz.

(Baksa Lívia)