Ha én egyszer tollat ragadok,
Istenemnek minden szépről írogatok.
Csak Róla szól legtöbb alkotásom,
Műveimet betűcskékből megformálom.

Megköszönöm, a tiszta ruhát, mit adott,
Ha én egyszer tollat ragadok.
Szennyeseim vérével kimosta,
Helyettem a gyalázatot Ő hordozta.

Ha én egyszer tollat ragadok,
A legszebb rímeimből verset faragok.
Szívem fiókjait Elé tárom,
Kinyitogatom sorban, s be nem zárom.

Angyalszárnyon röpködnek a gondolatok,
Ha én egyszer tollat ragadok.
Felülök egyre, s szállok vele,
Révbe érvén Legjobb barátom ölébe.

Ha én egyszer tollat ragadok,
A Mennyek kapujáig nyújtózkodok.
A sorok beszélnek, én hallgatok,
S az Úrhoz kiáltanak a mondatok.

Én nem tudom megváltani a világot,
Ha én egyszer tollat ragadok.
Megörvendeztethetek szíveket,
Csak egyet nem adhatok, örök életet.

Ha én egyszer tollat ragadok,
Hirdetem az evangéliumot.
Hadd terjedjen mesékben, versekben,
Bezárt ajtókat nyisson meg a szívekben!

Álmot szövök, valósat fonogatok,
Ha én egyszer tollat ragadok.
Lefestem szavakkal a képeket,
S rímekben mondom el, hogy Jézus szeret.:)

(Baksa Lívia)