Íróasztalom fölé görnyedve mélyen gondolataimba merülök. Kint langyos eső mossa a tájat. Ideális az idő arra, hogy a rohanó hétköznapokban megálljak kicsit. Görnyedt testem nem a legmegfelelőbb pozíció, de ezzel most mit se törődöm. Ha az alkotó alkot, nem zavarhatja meg semmi. Elkalandozó gondolataimnak nehezen tudok parancsolni. Mindegy, megpróbálok a témára koncentrálni. Nem szeretnék csalódást okozni a kedves olvasónak, aki olvasás közben a sorok közé lát. Beszédes sorokat próbálok írni, amelyek épphogy meg nem szólalnak.
Kemény fába vágtam a fejszémet, bár nem vagyok favágó, pusztán csak egy amatőr tollforgató. Kérem, ne tessék megijedni, a toll pont nekem való szerszám. Valahogy jobban a kezemre áll, mint a fejsze. Azt meghagyom a hozzáértőknek. Én inkább írogatok. Rímet faragok, mesét szövögetek. Tudják, ez se olyan könnyű feladat. Habár, nem olyan izzasztó, mint fát vágni, de azért itt sem árt csínján bánni azokkal a kusza gondolatokkal.
A megélhetést mindkét mesterség esetében kérdésesnek tartom. Ha hiszik, ha nem, (de szerintem a többség elhiszi), az író is ember. Megvannak az örömei és bánatai, mint bárki másnak. Csak ő nyomatékosítja azokat.
Hiszen ismerik a mondást: „ A szó elszáll, az írás megmarad.” Az író örömét papírra veti, ha bánat nyomja törékeny lelkét, kiírja magából. Vagy egyszerűen csak hagyja szárnyalni fantáziáját. Bevallom Önöknek, én is így teszek.
Bár nem vagyok Petőfi, sem semmilyen más nagy múltú személyiség, de én nem is akarok olyan lenni. Elhihetik, nagy feladat úgy megírni egy művet, hogy az önmagamat tükrözze vissza. Ha ez sikerül, akkor egyedi mű születhet, olyan, amelyik különbözik valamiben a többitől. A sok egyedi alkotás közül az olvasóra van bízva, melyiket tiszteli meg figyelmével és idejével.
Az alkotó megír egy művet és kész. Sokaknál a kész szó a fiókok mélyén porosodó írásokat jelenti, melyekből az utókor számára egy ember élettörténete rajzolódik ki. Megint mások a publikum elé tárják legrejtettebb érzéseiket is, hogy a tisztelt olvasónak legyen mit olvasnia. Hogy mit, az rá van bízva.
Elég széles skálán mozog az irodalmi világ, minden műfajhoz más egyéniségek illenek. Nem szaporítanám tovább a szót, mert azt könnyű volna, de nem szeretném, hogy a kedves olvasót ásítás és unalom keríti hatalmába. Felteszem a költői kérdést. Mitől válik egy írás széppé? Lehet gondolkodni. Én is elmélkedem a felvetett kérdésen és igazán egyszerű megoldásra jutottam. Legalábbis szerintem. A főszerep az olvasóké. Az író szeret meghúzódni csendesen a háttérben.
Az olvasók eközben szájról-szájra terjesztik a véleményüket, egy-egy művel kapcsolatban. Bírálnak, dicsérnek, kritizálnak. Kinek-kinek milyen szerep jut. Egyszer ilyen, egyszer olyan. Hiába mondom írásomra azt, hogy szép, ha ezt senki nem erősíti, vagy cáfolja meg. S valóban, az írót az olvasóközönség erősíti, bátorítja, hogy újabb mű megírásához fogjon. Ez az olvasó szerepköre. A fantáziájára van bízva, hogy milyennek képzeli el az olvasó az irományt. Talán az én írásaimat is a fiókomon lévő por fogja belepni, de az is lehet, hogy valamelyik olvasó könyves polcáról köszön vissza. Nem tudhatom. Egyenlőre a magam szórakoztatására írok.
Mindenesetre köszönet az olvasóknak, akik által egy mű testet ölthet és köszönet az íróknak, akik mindig gondoskodnak valami olvasnivalóról. Elsősorban szórakozásból írok. Szerintem a többi író is egyfajta szórakozásnak tekinti ezt a fajta tevékenységet. Ám én nem szeretnék a nevükben állást foglalni. Ki hobbiból irogat, kinek ez a szakmája.

Mindenesetre tényleg keményfába vágtam a fejszémet, ha ebből szeretnék megélni. Úgy hiszem, a mai világban ez számomra lehetetlennek tűnik, ha csak nem J.K. Rowlingnak hívják az emberfiát, vagy hozzá hasonlatos hírességnek. Egyelőre nem kell nekem se pénz, se hírnév. Értékes szabadidőmből szentelek valamennyit az írásra. Megelégszem egy jól fogó tollal és egy vaskos füzettel, meg sok-sok gondolattal, hogy legyen mivel megtölteni azt a bizonyos füzetet. Ha netalántán olvasóim is akadnak, annak csak örülök, ha nem, hát úgy is jó. Nosztalgiázni is jó szórakozás a papírra vetett írásaim felett.