Csak úgy elkezdtem gondolkodni, a „csak úgy” mentalitásról és a „csak úgy” logikáról.
Vajon van ebben egyáltalán valamiféle logika? Vagy teljesen értelmetlen erről elmélkedni?
Mindennek van és kell lennie értelmének, így azt gondolom ennek is.
Szóval az ember „csak úgy” is tehet valamit, vagy válaszolhat valamire ezzel a kifejezéssel, (ha ezt lehet annak hívni) nem kell mindig mindent megindokolni. Mondjuk, ha tőlem megkérdezné valaki, miért írok, lehet, hogy én is csak annyit felelnék neki, „csak úgy”.
Van néha úgy az ember, hogy „csak úgy” tesz dolgokat, amolyan „csak úgy-os” mentalitással.
Elég sokszor szoktam én is „csak úgy” írni. Jönnek azok a bizonyos fejemből kipattanó gondolatok, amelyek tényleg „csak úgy” jönnek, hogy azokat versbe, prózába vagy mesébe szedjem, éppen mikor mihez van kedvem, no meg némi ötletem.
Aztán azok a „csak úgy” megírt művek jelentést, tartalmat kapnak, formát öltenek, így lesz kerek egy alkotás.
Bevallom, szeretek „csak úgy” írni. Mi sem könnyebb ennél? Aztán ezekből a „csak úgy-os” hozzáállásokból születnek meg a legjobb művek.
Bizony, ha erőltetem az írást, akkor valahogy nem megy, görcsös lesz az egész. Üres, erőltetett írások keletkeznek.
Tehát nekem szükségem van arra a bizonyos „csak úgy-os” érzésre, hogy érdekes, értelmes alkotások kerülhessenek ki a kezemből, melyek keletkezéséről ugyan a „csak úgy” válassz semmitmondó, de a tartalmukról annál többet árul el.
Így hát tollat ragadtam, hogy a „csak úgy-ról, mindezt leírhassam, tényleg csak úgy…

/Baksa Lívia/