Hozzád menekülök, Ó Uram segíts,
Mint gyermekét szerető Atya úgy taníts.
Hadd legyen szívem lelkednek temploma,
Ébresszen fel igéd a harcra!

Oltsd el szívemben a szenvedés tüzét,
Locsold reám is az Életnek friss Vizét.
Hadd legyen mécsesem fénynek sugara,
Ébresszen fel igéd a harcra!

Nyisd fel a szemem, hogy mindig lássalak,
Ajkammal minden napomon áldhassalak.
Számmal készséges legyek a szólásra,
Ébresszen fel igéd a harcra!

Segíts, hogy lelkem ne csüggedjen soha,
Még a próbákban is legyen édes a ma.
Hadd tekintsek mosollyal e világra,
Ébresszen fel igéd a harcra!

Ne hagyd eldobnom igazság fegyverét,
Előre hálákat adván Győzelmedért.
Nevelj állhatatosságra, kitartásra,
Ébresszen fel igéd a harcra!

Add, hogy a láthatatlanra tekintsek,
Gyógyításodnak már most örvendezhessek.
Vezess el a helyes fohászkodásra,
Ébresszen fel igéd a harcra!

Engedelmesség lelkével támogass,
Hogy foglyul ejthessem gondolataimat.
Ne engedj soha gondolnom a rosszra,
Ébresszen fel igéd a harcra!

Gyere Uram, ébressz fel, míg nem késő,
Hulljon a magas égből mennyei eső.
Lelkem szabadításodra vágyódik,
Arcomon bánat halványodik.
DE KÖSZÖNÖM, HOGY IGÉD FELÉBRESZT A HARCRA!

(Baksa Lívia)