Az élet Isten különleges ajándéka. Ez a legdrágább, legtörékenyebb kincsünk, amit valaha is kaphattunk a mennyei édes apukánktól. Oly nehéz rá vigyázni, ám el kell tudni azt fogadni, s meg kell békélni vele, csak úgy, mint az adományozóval, magával Istennel! Ha ezt a lépést nem tesszük meg, nem tudjuk értékelni ezt az ajándékot.
Különleges kiváltságot kaptunk azzal, hogy élhetünk. Ám néha hajlamosak vagyunk elfelejteni ezt, és beleesni abba a hibába, hogy megfosztjuk magunkat az élet örömeitől és szépségeitől.
Az élet rendje az idők során mit se változott. Születünk, majd csendben meghalunk. Mindkettő olyan természetes, de emberi ésszel mily felfoghatatlan. Ám Isten ezt is kellékül adta, hozzátartozik az ajándékhoz. Meg kell próbálni megérteni Isten tökéletes tervét, s azokat a dolgokat, amelyeket nekünk halandóknak szánt. Ha nem is tudunk mindent megérteni, legalább el kell fogadni, és törekedni kell, hogy betöltsük Isten célját az életünkre vonatkozólag. Mindenkinek mást szán, s szándékait egyénre szabja. De el kell jutni alkotónk megismeréséig, mert ez fontos része az ajándék „rendeltetésszerű” használatának.
Minél jobban próbáltam megismerni Őt, annál inkább rájöttem arra, hogy mennyi mindent nem úgy tettem, ahogy Isten tenné. Kis kezdet kis lépésekkel, aztán ahogy haladunk ballagó lépteink nyomán, egyre nagyobb lépéseket merünk megtenni. Elindulásunk után életünk történelem könyve el kezd megtelni, míg az utolsó pont is a helyére nem kerül.
Vallom, hogy minél érettebbek leszünk, annál bölcsebbekké érünk, a hit pedig kipróbálttá tesz, s tetteinkből gyümölcsök nőnek. Isten terve az, hogy ezek a gyümölcsök jók és édesek legyenek. Ő gyönyörködik bennünk, s szeretne végtelen szeretetével elhalmozni minket. Alapvetően jónak teremtette az embert, és minden mást, hiszen Isten maga a jóság. Ugyanakkor szabad akaratot kaptunk, hogy mit kezdünk az ő jóságával és ajándékával.
Sajnos egyetlen ember sem bánt megfelelően az ajándékkal, mindnyájan vétkeztünk a jó ellen. De van kegyelem, ez is az ingyen ajándék, az Isteni gondviselés és szeretet része. Az Ő fogyhatatlan szeretetéről tesz tanúbizonyságot fia Jézus is.
Jézus önmagát áldozta érettünk a kereszten, azzal hogy vére a világ összes bűnéért folyt ki, hogyha hiszünk benne, eltörölje azt. Ez is Isten ajándéka, méghozzá ingyen. Nem kér mást, csak annyit, hogy hitünket fiába helyezzük, az Ő megváltásába, és valljuk Jézust életünk Urának, mert ez az Atya akarata, ajándékával kapcsolatban. Csak így mutatkozhatnak meg életünkön Isten áldásai.
Erre a pontra egyszerűen el kell jutni. Bizony az ember bánhat rosszul az életével, de Isten képes megjavítani a meghibásodott ajándékot, és kicserélni, megújítani az alkatrészeket egy jobbra.
Eddigi röpke éveim során, már jó néhányszor ünnepeltem a születésnapomat, de egészen addig, amíg Jézust nem fogadtam el Uramnak, a tortámon Isten nélkül égtek a gyertyák. Kihagytam Őt az ünneplésből, és sosem jutott eszembe megköszönni az életem, és hálát adni neki mindenért. Nem vontam bele őt a dolgaimba, a világ és a magam feje után mentem.

Mióta megbékéltem Istennel, életem ajándékozójával, megtanultam, hogy jó dolog hálát adni mindenért, mert mindenem, amim van, Istentől van. Sőt most tanulok hálát adni nem csak a jó dolgokért, még a rosszakért is. Hiszen a rossz dolgokból is tanulhatunk. Sokszor többet is, mint a jó dolgokból.

Kívánom, hogy minden egyes olvasóm jusson el a megbékélésre Teremtőjével, hogy ennek fényében csodálhassa meg a dolgokat és mindenegyes napon, Isten szeretete ragyogja be az életét, hogy ebből a szeretetből tudjon adni másoknak is. S valóban a földi élet múlandó, akárcsak egy gondolat, ám Istennel a legtökéletesebbet hozhatjuk ki belőle.
Hiszen mi vagyunk az agyag, az Atya pedig a mesterünk, aki formál bennünket, ha engedjük.
Sokáig azt hittem, hogy nincsenek meg a megfelelő feltételeim az ajándék rendeltetésszerű használatához, de Isten megmutatta, hogy minden eszközt a rendelkezésünkre bocsátott, hogy az ajándékunk a legjobban működjön. Ezek pedig a következők: hit, kitartás, bátorság, engedelmesség, szeretet, tisztaság. Szóval, ha együttműködünk alkotónkkal az ajándék használatában, és mindvégig kitartunk mellette, ő kiteljesíti múlandó életünket. Hiszen eljön az idő, hogy ez az ajándék egyszer végleg használhatatlanná válik, és akkor megajándékozza azokat, akik megbékéltek vele, egy ennél is csodálatosabbal és romolhatatlannal, az örök élettel.
Kívánom, kedves olvasóm, hogy Te is légy a megajándékozottak között.... Hát kell ennél több? Azt gondolom, hogy nem...

(Baksa Lívia)