Csodálom Isten jóságát és nagyságát.

A világ tele van gonoszsággal, haraggal, félelemmel, kételyekkel, szeretetlenséggel, hitetlenséggel és még számtalan rossz dologgal. De annyira csodálatos, ahogy Isten tekint az emberekre. Szereti őket a sok gonoszság ellenére, amit tesznek. Mert ilyen egy igazi Apa. Szerető, türelmes, és jóságos..

De vajon mi is elmondhatjuk magunkról, akik már megismertük a kegyelmét?

Én szeretnék a jóságból többet és többet, de sokszor elfáradok jót tenni. Ám Isten nem ilyen.. Ő sose fárad bele, hogy jót tegyen velünk.. Tudom, hogy ha igazán őt akarom követni, akkor nekem is ebből a jóságból kell adnom másoknak.. De hogyan is adhatnék, ha üres a lelkem? Ahhoz, hogy adni tudjak, oda kell mennem a Király trónjához, és kérni kell belőle..

A világ csak a saját maga emberi szeretetetéből tud adni, de ez hamar elfogy. Ahhoz, hogy igazán tudjanak szeretni az emberek, szükségük van Isten kegyelmére és szeretetére.

Ha telemerítettem a korsómat csupa jóval, akkor már nem is nagy dolog ez, könnyen megy az adakozás. De egy kimerült és fáradt ember nem tud adni..

Sokszor olyannak érzem magam, mint egy lemerült akkumulátor, ami arra vár, hogy feltöltsék.. Ezért szükség van arra, hogy Isten Igéje feltöltsön és szeretetével elhalmozzon. Sokszor az emberek gonoszsága még jobban meríti az aksimat.. Különösen akkor merülök rohamosan, mikor a már kegyelmet elfogadó és Megváltott emberek tesznek rossz dolgokat. Bántják a gyengébbet, fölényeskednek, versenyeznek, viszálykodnak, irigykednek, nyakig fürdenek a gonoszságban, és mégcsak fel sem ismerik.. Ha kérdőre vonod őket, csak annyit válaszolnak, ők tiszták, és üdvösségük van, bennük nincs hiba.. Azt hiszem ezen a vágányon haladva könnyen kisiklik az ember vonata..

A Megváltott népnek törekednie kell a megszentelődésre, és nem cselekedheti ugyanazt, mint a többi társa, aki még nem ismeri a kegyelmet.. Bár a Sátán, mint ordító oroszlán jár kel, keresve, hogy kit nyelhet el, de nekünk résen kell lennünk.. Mint Isten gyermekei, sokszor mi is rosszalkodunk, mint a  világban a szülők csemetéi.. De Isten Atyai szeretettel fegyelmez minket, hogy ne tegyük a rosszat.. Viszont legyünk készségesek a jóra.. Nem is olyan egyszerű gyermeknek lenni, mert természetünknél fogva hajt a kíváncsiság a bujaság.. De ha a gyermek engedelmes szívű, akkor tetteiben kirajzolódik a szülői nevelés..

Nekünk, akik már Isten gyermekeivé lettünk, úgy kell élnünk, hogy a világ meglássa bennünk Krisztust.. Néha felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon bennem már látható e Krisztus arca..

Sokszor, ha nem akarom becsapni önmagam, sajna nemmel kell felelnem.. Hisz ott él még bennem, ha megbántanak vágjak vissza mentalitás, illetve sokszor lángra lobban bennem a harag tüze, és az hogy bár kimondom hogy megbocsájtok, de legszívesebben minden elképzelhető rosszat kérnék XY-nak. De Jézus nem erre akar tanítani.. Ő azt akarja, hogy kirajzolódjon bennem az Ő jósága.. Azt akarja, hogy jöjjek ki a világ gonoszságának fertőjéből és mártózzak meg az Ő szeretetében..

Azt szeretné, olyan könnyen bocsássak meg azoknak, akik gúnyt űznek belőlem, gyaláznak, kihasználnak, bántanak, kibeszélnek a hátam mögött és stb dolgokat tesznek velem, ahogy Isten is megbocsájt nekem, ha erre kérem..

Mert ő nem olyan hogy felemlegeti vétkeimet, ha megvallom neki, hanem túllép ezen és megigazultan lát.

Hát nem ezt kéne tennünk? Túllépni a sérelmeinken és egyszerűen megbocsájtani és szeretni.

Hát nem kellene teljesen meghalni önmagunknak, és nem a sebeinket nyalogatni?

Dehogyisnem..

Jónak lenni csak az tud, aki meghalt már önmagának, de él Krisztusnak!

A jóság titka ebben van: Meghalni a bűnnek, az önsajnálatnak, az elégtételnek, meghalni a magam kívánságának, és a tekintetemet Krisztusra szegezni, az életem a kezébe adni..

Kedves Olvasóm: Ha már ismered Krisztust, arra hívlak, hogy cselekedd meg a jót, az alázatot! Mutassuk meg a világnak, hogy nem bort iszunk és vizet prédikálunk, hanem tényleg Krisztus arca tükröződik a cselekedeteinkben! Legyünk áldottak és sose fáradjunk bele, hogy a jót tegyük!!