Van egy szép kék gitárom. De mit is érek vele, ha ezt a hangszeremet nem tudom megszólaltatni. Bizony hosszú út vezet, ahhoz, hogy szép hangokat tudjak rajta lejátszani, és az akkordok segítségével előcsalogassak dallamokat.

Ahogy gyakorolgattam a gitáron az akkordok lefogását és váltását, valamint a húrok pengetését, eszembe jutott, hogy az emberi szív mennyire hasonlít erre a hangszerre. A legszebb hangok akkor szólalnak meg, ha a szeretet húrját pendítjük meg. De oly nehezünkre esik nekünk embereknek lefogni a szeretet akkordjait. Mindennel játsszunk, mindennel próbálkozunk, csak a szeretet akkordjaival nem igazán. Ha pedig valaha sikerül megpendíteni ezt a húrt, akkor nem gyakoroljuk a többszöri pengetést.

Pedig Szophoklész szerint: "Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb."

Minden ember szívében ott rejtőznek ezek az igen csak értékes hangok, csak tudni kell, hogyan szólaltassuk meg bennük őket. Ha a szeretet dallamát játsszuk, és húrját pendítjük, akkor a legtöbb szívből előcsalogathatjuk a szeretet dallamát. Elérhetjük vele, hogy a durva hangokból lágyakat csiszoljunk, és fülbemászó zene szülessen.

Vajon Te meg tudod pengetni a szeretet húrját? Milyen akkordokkal játszol? Köztük van a szeretet? Lágy és fülbemászó a dallam, amit szíved hangszere játsszik?