A tegnapi és a mai nap is munkával telt..
Ma nem vittem magammal ennivalót a gyárba, és megkértem az Urat, hogy gondoskodjon rólam..
A délelőtt folyamán megakadt a szemem egy ládán, ami fölött az a felirat állt, hogy selejt.. Belenéztem és több sajtos rúd volt benne, aminek látszólag semmi baja nem volt..
Szóval kivettem belőle kettőt és meg is volt az ételem a mai napra.. Ennek tetejébe délután annyi linzer karikát ehettem, amennyi belém fért, és még egy két ropogtatni való is jutott nekem:)
Ez az eset elgondolkodtat, hogy az Úr mindennapon gondoskodik rólunk. Olyan gyönyörű az az ígéret a Bibliában, hogy Istennek gondja van az égi madarakra, és akkor hogy ne volnánk mi értékesebbek náluk, hisz nekünk még a hajunk számát is mind számon tartja..
De sokszor megfeledkezünk ennek a mondatnak a valóságáról.. Aggódunk hogy lesz ez, vagy hogy lesz az, ahelyett, hogy Istenre bíznánk a dolgokat..
Én is sokszor kapom azon magamat, hogy emberi ésszel gondolkodom, hogyan oldjam meg a problémáimat, és nem engedem meg Istennek, hogy Ő oldja meg helyettem őket.. Csak rágódom, és szorongok attól, mi lesz. Ugye ismerős?
De a mai eset is azt erősíti meg bennem, hogy ne féljek a körülményektől, csak bízzak hittel az Úrban, akinek gondja van rám.. "Bízzál az Úrban és meg ne rendülj" eképp szól egy számomra kedves dícséret! Tanuljunk meg bízni az Úrban, de azzal a tudattal, hogy Ő az egyetlen reménységünk!