|
Felemelt szívek az Úrnak,
Kitárt karok az Égig nyúlnak.
Mosoly vetődik az arcokra,
Hála szava íródik az ajkakra.
Fénnyel táncolnak a hangok,
Zongora játszik kedves dallamot.
Dicséret tavában fürdenek,
S feljutnak egész a Trónteremig.
Halk léptekkel jő a Mennyből,
Jézus az angyali seregekkel.
Dal némul, a tekintet ragyog,
Valóra válik, mi álom volt csupán.
Homályról lehull a lepel,
Felolvad mi dermesztő jégcsap volt.
Megértik, miket nem értettek,
S meghallják, mit szól a szívhez a száj.
Égi szellő söpör végig,
Élő Víz öntöz kikelt magokat.
Roskad a térd, meglátja a szem,
A juhoknak nagy, hatalmas Pásztorát.
Új nyelveken zengedeznek,
Szemek sarkába könnycseppek szöknek.
Leesnek a láncok, bilincsek,
S a szabadságé lesz a főszerep.
Vágtató léptek a Mennyből,
Jő az Úr, újakat cselekedvén.
A kő szív helyett hús szívet ad,
Kegyelme, mint a folyó vize árad.
(Baksa Lívia)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
