Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam,

s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:

két pár lábnyom a parti homokon,

ahogy Õ mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,

itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott,

éppen ahol az életem próbás,

nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:

"Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem Mesterem,

azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem

látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen.

Elhagytál a legnagyobb ínségben?"

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:

"Gyermekem, sose hagytalak el téged!

Azokon a nehéz napokon át

azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a

legsúlyosabb próbák alatt

téged vállamon hordoztalak!”