Ahogy ide oda ingázom Pécs és Nagykanizsa közt, sok időt töltök utazással. Az ezzel töltött idő nagyon alkalmas a gondolkodásra.
Legutóbb azon tűnődtem, hogy az életünk is tulajdonképpen egy nagy utazás! Ide -oda ingázunk a különféle dolgok között. Van egy pont, ahonnét kiindulunk, és egy ahova érkezünk. Az élet járművén a kiinduló pont a születés, de a végállomás a halál. Régebben míg nem ismertem Jézust nagyon féltem a haláltól. De ma már tudom, hogy azoknak akik megvallják Őt Uruknak és Megváltójuknak, nem kell félniük, mert a halál után örök élet vár rájuk. Képzeljük csak el: Ott fenn a Mennyben örökre Jézussal lehetünk. Ott nincs félelem, fájdalom, csak boldogság. Nincsenek könnyek, és sebek, csak mosolygó arcok. De idáig hosszú az út.
Ha mi vezetjük életünk kocsiját, akkor a halál miatt igenis aggódnunk kell. Mert akkor a kárhozat felé tartunk. Viszont ha átengedjük Jézusnak a kormányzást, akkor a jó irányba haladhatunk. Úgy kell igyekeznünk, hogy minél több utast felvehessünk, hogy együtt haladjunk az úton. Meg kell értetnünk az emberekkel, hogy nem jó, ha ők ülnek a kormánykeréknél, mert az útjuk a Pokol felé visz, ahol a földi fájdalmaknál leírhatatlanul rosszabbak várnak rájuk. De Jézus meg szeretne menteni ettől minket. Ő vár ránk! Kérdés:
Te vezetsz vagy Jézus? Ha nem te vezetsz, kérd meg Jézust, hogy kormányozzon helyetted! Ha már megkérted erre, soha ne jusson eszedbe többé, hogy átvedd tőle a vezetést. Mi egyszerűen nem tudjuk jól vezetni életünk kocsiját.
Kérdezheted miért nem?

A válaszom talán túl egyszerű: Emberek vagyunk.