Mai napom nagy része munkával telt. Tesómmal diák munka közvetítőn keresztül mentünk egy helyi pékségbe.. Vasárnap révén kissé keserűség fogott el, hogy dolgoznom kell..
De aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat.
Bár nagy meleg volt a gyárban, és alig álltunk meg pihenni vagy kétszer, sokat dolgoztunk, és nagyon elfáradtunk, mégis hálás voltam, hogy dolgozhatok. Diákként megadatik a lehetőség, hogy több mindenben kipróbáljam magamat.
Az idei nyáron a kukorica címerezéssel foglalatoskodtam,  ha szólnak alkalmi munkát vállalok az itteni gartner nevű logisztikai cégnél, címkézést, dobozolást, raklap pakolást stb. Ill a pékségben dobozhajtogatást, csomagolást szalagszerűen.. Szóval kicsit belekóstolok a kétkezi munkába, a fizikai munkavégzésbe, s tudom mennyit kell dolgozni egy munkásnak a minimálbérért.
Ráadásul diákként mi még annál is kevesebbet kapunk. De nekem ez nem számít. Talán bután hangzik, mert persze a tanulmányaimhoz jól jön a fizetség is, de igazából egészen más okai vannak a munkavállalalásnak, de ezt nem részletezném..
Úgy állok a munkához, mintha Istennek végezném, mindent beleadva, amit csak tudok, mert az Úr szereti a szorgalmasokat.
És különben is, jobb már diákként szokni, hogy ha majd munkába állok, a munkahely felelőséggel jár, bizonyos fajta elkötelezettséget és helytállást követel..
Annyian lenézik az értelmiségi világban a kétkezi munkásokat.. Pedig ők is emberek, és keményen megdolgoznak a bérükért..
Szükség van rájuk, hiszen nem élhet mindenki a könyvekből megszerzett tudásából. Ha ők nem volnának, valószínű, hogy sokaknak gondja lenne a mindennapjaikhoz szükséges dolgok hiánya miatt.
És isten nem veti meg a fizikai, kétkezi munkát, sőt, a szorgalom érték a szemében:)
Mivel egyszer nemsokára én is kézhez vehetem a diplomámat, tudom mit jelent dolgozni és tanulni érte. De sosem szeretnék eljutni arra a szintre, hogy lenézzem azokat, akiknek nincs..
Mert Isten szemében nem az emberi okoskodás és bölcselkedés kedves, hanem a szeretettel túlcsorduló szív, mely az Isteni bölcsesség felé hajlik...