Fájó, vérző sebekkel indultam neki a mai napnak.. Azok tudják a legnagyobb fájdalmat okozni, akikről nem is gondolná az ember. Egy perc alatt romba tudják dönteni  a szívben felépített erős falat.

De nekem ott van Jézus! Ha feltekintek a Golgotai keresztre, még a legnagyobb fájdalmam is eltörpül az övé mellett! Rá nézek az üres keresztre, s a Megváltásra gondolok...

Kérem a Szent Vér oltalmát, hogy fedezzen be, s mossa le arcomról a gyalázatot. Hiszen ez a Drága vér nemcsak bűneinkért, de testi és lelki fájdalmainkért is kiontatott. Nem érdemeltük meg, de Ő életét adta értünk. Senkiben nincs nagyobb szeretet Jézusnál, az Ie szerint, mint aki életét adja embertrásaiért. Tapasztalom, tapasztaljuk.

 Idővel vagy hamarabb, de rádöbbenünk, mennyire önző a világ. Amikor szeretünk, és adunk, várunk cserébe  valamit. De az isteni Agapé szeretet nem ilyen. Ő ad és nem kér, nem vár semmit..

Mikor pedig nem úgy alakulnak a dolgok, akkor a legkönnyebb megoldás megbántani és porig alázni a másikat. Akit szerettünk, hirtelen gyűlölni kezdjük, s csak  a rosszat látjuk benne.

Isten viszont emberi gyarlóságaink ellenére is a jót látja bennünk, és újból és újból megbocsát, megkegyelmez, és eltörli álnokságainkat, s tiszta lapot ad. Én is gyakorlom a megbocsátást.” Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy szeretitek egymást.” Ezt mondja Isten igéje. S az igazi szeretet tűr és tűr, nem vár semmit, nem gerjed haragra, mindig csak ad..

Szóval mégha nehéz is, nem nyalogathatom a sebeimet, bármennyire vérzik is, és fáj, tovább kell lépnem. Meg kell bocsátanom az okozott sérelmet, és magamnak is meg kell tudnom bocsátani. Ami miatt lehordtak, bocsánatot kértem alázatosan, de abban az ügyben, ami miatt sebeket kaptam, mindketten hibáztunk.

Ám vannak, akik be ismerik hogy hibáztak, mások viszont hárítanak, és mindent a másikra kennek. Van ez így! De én megtettem a magam lépéseit, a többi nem az én dolgom. Csak az Úrnál csendesedik el a lelkem, és nyugszik meg igazán..

Szóval feldúltan, és mély szomorúsággal indultam a szokásos matek órára, melyen egy lányt korrepetálok. Zakatoltak a fejemben a gondolatok, és sajgott a bensőm és kesergett a szívem..Mondanom sem kell a matekozásból nem lett semmi. El kezdtem panaszolni a sérelmeimet, az illető pedig próbált vigasztalni és tanácsokat adni.

Miközben beszélgettünk egy padon ülve, amely olyan törzs hely félévé vált már az idők során a számunkra, megszólított minket egy kétségbe esett srác. Mi szeretettel fogadtuk, és szóba elegyedtünk vele. Segítséget kért tőlünk, mert nagy bajban van, és mint kiderült, sok dologban, hasonló cipőben van, vagy volt, mint mi, így tudtunk neki tanácsokat adni. Kisegítettem némi pénzzel, és megígértük mindketten, hogy holnap viszünk neki inni és enni valót.

Igazából jó volt az a tudat, hogy látta rajtunk a szeretetet, és azt hogy szívesen segítünk neki, ha tudunk.. Elmondása szerint eddig mindenki elküldte,mert másnapos volt, és nem nézett ki túl jól.

De szívünkben öröm fénye kezdett ragyogni hálás tekintete, és hálálkodó szavai miatt.. Mert sokszor elég egy csepp emberség, empátia, odafordulás a másik felé, és néhány jó szó, meg törődés, hogy megédesítsük valaki napját..

Minden reggel úgy kéne ébredjünk, hogy azt mondjuk, add Uram, hogy ma is áldás lehessek valakinek.

Pedig én is nagyon szomorú voltam, de mint már oly sokszor, most is megtapasztalhattam annak az Igének a valóságát, ami a Példabeszédekben található, hogy „aki mást felüdít, maga is felüdül.”

Kértem Istentől olyan embert, aki szeretettel meghallgat, és tanácsot ad az ügyemben, erre kaptam olyan embert, akinek szintén erre volt szüksége, s tőlem várta a segítséget.

Örülök, hogy segíthettem, és találkozhattam ezzel a sráccal, mert az ő példája mutatja, hogy nem foroghatunk magunk körül, hiszen mindnyájunknak megvan a maga keresztje, de Jézus azt kéri tegyük le lábai elé, és lépjünk tovább.

Mert a világnak szüksége van az olyan emberekre, akik meghalnak önmagunknak, és túljutnak azon, hogy sebeiket nyalogatják, és észre veszik azokat, akik szeretetet, odafigyelést és törődést kívánnak. Akiknek továbbadhatják azt a szeretetet, ami újjászületésük pillanatában kitöltetett a szívükbe. Csak fel kell gerjeszteni magunkban, mert az isteni szeretet kútja, az a forrás, ahová mindig visszatérhetünk, hogy teletöltsük szeretet tankunkat, és sosem fogy ki. Szóval, ha jól bánunk vele, bőségesen jut mindenkinek. Mert Jézus úgy ad, hogy bőségesen jut mindenkinek, sőt még marad is.

S én szeretném, hogy a szívemben lévő szeretet láng lobogjon és fényét meglássa minden ember.

Mai nap tanulsága:

Fel kell tudni állni, és Isten elé tenni a terheket, amelyek a mélybe taszítanak. El kell tudni rugaszkodni az önmagam körül forgástól, és oda fordulni azokhoz, akiknek a szeretettankja üres. Meg kell tudni bocsájtani, és elengedni az adósságokat, amikkel tartoznak nekünk, mert a mi adósságunk is eltöröltetett a kereszten a Bárány vére által...